“Habent sua fata libelli” : “A könyveknek megvan a maguk sorsa” – hirdeti a latin szállóige.

Hozzátenném, nem csak a könyveknek, de a dédnagymama ereklyeként őrzött emlékkönyvének, a nemzedék pillantását őrző, megkopott metszetnek, az egyre távolodó múlt emlékeit idéző újságoknak, és talán mindenekelőtt a családi Bibliának, zsoltároskönyvnek. Ezekkel a dokumentumokkal a történelmet vesszük kézbe. Ilyen a weblapon restaurálás közben látható, 1600-ban nyomtatott, úti leírásokat tartalmazó könyv is, amit a letűnt századok folyamán ki mindenki tarthatott a kezében?

És lehet vitrinünkben a könyv szépsége a lakás dísze vagy értékes vagyontárgy.

Hogy ezek a tárgyak méltóképpen megőrizhessék értéküket -, nos ezért űzi mesterségét a restaurátor.